Kedves emberek, fájó szívvel felszámolom a félálláshalmozást, és novembertől teljes egészében ötéves édes gyermekemre, az Urbanistára fogok koncentrálni (igaz, azt is Szily Lacival nemzettük egykor).

Persze azért kommentelni fogok héba-hóba itt is, a Kinján meg ugye a komment és a poszt között nincs nagy átmenet, szóval maradjunk annyiban, hogy ez azért megmarad nekem amolyan Tumblr-szerűségnek.

Csók mndenkinek!